Ha már nyár van és kinyitottak a teraszok, vegyük elő ezt is.

Mostanság a legtöbben, ha betérnek étterem/kocsma/közösségi hely teraszára, bár már belső részen is volt hozzá szerencsém, illetve tömegközlekedési járműveken is egyre gyakrabban látom, roppant lazára és kényelmesre veszik a figurát, elengedik magukat mintha otthon lennének. Amivel nincs is gond egy bizonyos szintig! De amikor „derék felebarátaink” csesznek mindenki másra és felpakolják  patácskáikat a székre/karfára (de láttam már az asztalon pihentetőt is), ahova utána valaki nem susogós mackóban ül, hanem normál/alkalmi ruhába, vagy megfogja a karfát és utána eszik. Esetleg egy kisgyerek ül oda (Mind emlékszünk még a szüleink intő szavára a BKV-n nyár idején ugye!?! Ami úgy szól: „A bőröd ne érjen az üléshez.").

Gondoljunk bele, mi mindent szedhet össze az ember, a koszon kívül. Kérem jelezze kommentben, ki szereti a ruháján az olaj-, sár- és egyéb foltokat, majd egész nap még úgy járkálni az utcán. Netán egy jó kis gombás-, vagy más fertőzést ily módon elkapni?

Bárki mondhat bármit, de lássuk be "paraszt ész, paraszt logika" (értsd: egyszerű gondolkodás) mentén, az emberi láb nem tiszta az utcát járva! Sem cipőben, sem zokniban, sem mezítláb! A cipő gondolom egyértelmű, a zokniba beleizzad az ember, mezítláb szandálban meg ugyanúgy összeszed mindent az a csatakos láb. Még "pompázatosabb", ha valakinek valamilyen betegsége is van! A pincér nem döntőbíró és nem is képzett bőrgyógyász/orvos, hogy megállapítsa, ki tehetné fel a lábát és ki nem. Ezért is kérjük meg a vendéget, hogy rakja le. Arról nem is beszélve, hogy ha engednénk egyvalakinek csak a lábszárát, akkor biztosan jön a forró vizet a kopaszra (malacka és a farkas mese) csak-csak-csak játék, meg a többi vendég érvelése: "Ha másnak szabad, akkor nekem is!"

A kutyákkal ugyanez a helyzet. Tudom, van akinek nagyon szoros a kapcsolata, már-már a gyerekekének kezeli, de akkor is! Az hogy a tulajt végignyalja az egy dolog, a saját döntése.
Viszont a kutya ugyanúgy lesétálja a magáét az utcán, a parkban fetreng, a hosszúszőrű akár fel is söpör, és a nyelvük olyan helyeken is jár..., szóval mind tudjuk merre! Persze közben gyűjtöget gazdagon mindenféle kis "háziállatot", koszt, ja és az álcázási szagok alapjait se feledjük! Majd blökink (rosszabb esetben túltenyésztett, kardísznek használt, árnyékától is megijedő, kocsonyaként remegő, tarisznyaszökevény, más néven növesztett lábú patkány) felcsüccsen a székbe, vagy a gazdi ölébe, néha végignyalja magát, a széket, a karfát, persze az asztal széle se maradhat már ki akkor! És mint aki jól végezte dolgát (egyébként kutya szemmel tényleg) bevackolva nyálcsöppentősen lihegve megpihen. Természetesen a gazdi még meg is simizi határtalan örömében, nem is foglalkozva azzal, hogy mit szed össze majd a következő vendég. Kis kutyaszőrt, koszt, fekáliát, néhány csipkelődő ugrabugrát, kijön az allergiája, vagy hiába is mosott kezet "játékosunk" azért csak belenyúlt a "tutiba" és már nyert is pár napot a slozin trónolásra, meg egy utat a dokihoz és jó esetben csak két hétig marad ki a „játékból”.

Ezért vendéglátóhelyen, közösségi tereken, tömegközlekedésen NINCS helye se a lábnak, se a kutyának a széken/ülésen, padon vagy az asztal magasságában, isten ne adja az ASZTALON!!!

(Mert ki lesz elővéve 1*értékeléssel? Kinek a hibája lesz, hogy nem figyelnek a higiéniára? És kire lesz ráhívva a NÉHIB (ÁNTSZ) ha a vendég ezért elkap valamit? Hát persze hogy a vendéglátóhely!)

Legalább a párnát levette igaz!? Azért csendben megjegyzem ez egy négy csillagos szálloda terasza!

Ui.: És mielőtt kapnám az ívet az elvakult állatbarátoktól, semmi bajom a nyáladzó szőrmókokkal, sőt kedvelem őket. Van saját. De sokakkal ellentétben, felelős állattartóként nem csak a kutyám és én vagyok, hanem figyelek embertársaimra is!

W. Pisti