Nem egyszer és nem egy helyen hallottam, mikor a kedves kolléga szájából elhangzott az a mondat munka közben, hogy „Ennyi pénzért? Nem érdekel, nem csinálom!” Ők a szakma „nagyjai", a tudásuk pedig az utolsó talponállóban elvárt szintet se éri el a legtöbb esetben.

Ha ez a szakmája és/vagy elvállalta az állást, akkor végezze el felelősségteljesen a munkáját!
Nem azért vagyok, hogy helyette is dolgozzak, ő meg melegedni - sztorizgatni járjon be és felvegye a fizuját a nagy semmire.
A felvételi elbeszélgetésen általában mindent megtud az ember, amit meg nem, azt a próbanap és a próbaidő alatt megtapasztalja. Ezen idő alatt legyen képes eldönteni, hogy megy, marad, vagy mivel semmi nincs kőbe vésve, megpróbál egyezkedni és utána dönt.Ezek után mindig is kíváncsi voltam, kis barátaim mégis miért maradnak, miért nem keresnek egy zsírosabb állást? (Költői kérdés volt, úgyis tudom. Mert mindig lesz egy olyan lelkiismeretes hülye, aki megcsinálja az ő munkáját is)

A másik a pénz kezelése. Ha valakire rá van bízva a pénz és/vagy a kassza kezelése, az az egyén elszámolási felelősséggel tartozik a cég felé. Bizony, ha hiányt csinál, akkor azt ki kell fizetni! Igen én is voltam már „hülye", vagy ragadt össze pénz, nem is egyszer, és biza ki is fizettem!

Ami még szerintem ide tarozik, a pincér az utolsó, aki leellenőrizheti az ételeket-italokat mielőtt az a vendég elé kerül! Ne féljünk kulturáltan megmagyarázva „visszadobni", ha úgy ítéljük meg, hogy nem megfelelő (kicsi adag, túlsült, netán égett, vagy bármely más probléma van vele)! Mivel a tisztelt szakács kollégák néha olyanokat is ki tudnak adni a kezeik közül, amit még a disznóknak se adnék oda. Itt jegyezném meg, hogy viszont értetlenül is állok ez előtt, mert a késeikre végtelenül vigyáznak és figyelnek, viszont néha az elrontott ételeiket is körmük szakadtáig védik, mintha a munkájuk semmit sem érne. Arról nem is beszélek, hogy az ételkóstolás általában elmarad, és egymás ételét sem véleményezik-kritizálják még akkor sem, ha szükség lenne rá! Szép dolog az összetartás, de nem ész nélkül kell csinálni, mert így nem tanulnak a hibáikból, nem fejlődnek!

Néhány példa Andersen nagy mesekönyvéből:

- Amikor a szakács azért nem tesz oreganót az olasz paradicsom szószba, mert nem szereti. Hozzáteszem más helyettesítő fűszert se!

- Amikor bufallo csirkeszárnyat készítettek és cseppet sem hasonlított rá, én pedig rá mertem kérdezni tőlük a buffalo-, JD-, mézes-pácos- csirkeszárny közti különbségre, nehezményezték a „vizsgáztatásomat". (Csendben jegyzem meg, megvan a tudásom,  hogy ebben is "vizsgáztassam" őket!)

- Amikor a lazac mérete látványosan kisebb volt a szokásosnál, és szóvá mertem tenni.

- Amikor a hús inkább volt aktív szén, mint steak és váltig állította, hogy az MW.

- És folytathatnám...

W. Pisti